Deme László: Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata. (Magyar szövegek alapján)

Ez a feldolgozás – amint címe jelzi elvi, módszertani és anyagszerű tanulságokat kereső kísérlet bizonyos mondatszerkezeti sajátságok gyakoriságának vizsgálatára. E minőségében mindenek előtt a nem is jelentéktelen hagyományú, s manapság örvendetes lendülettel tovább szaporodó nyelvstatisztikai tanulmányokkal tart közeli rokonságot; bár nem egy vonásában minőségileg különbözik tőlük. (A rokonságot aligha kell bizonyítanunk, a különbségekre pedig a továbbiakban úgyis visszatérünk még.)
Ami a nyelvi statisztikát illeti, eléggé elterjedt szokás ezt a „matematikai nyelvészet” nagyobb kategóriájába sorolni (vö. pl. Kalmár László: ÁltNyTan. II, 11). E felfogással szemben magam nemrégiben (uo. 284) a nyelvi statisztikát „nyelvészeti matematikának” neveztem; nem épp szándéktalan, de nem is önmagáért való, hanem – szerintem – a dolog természetét tükröző szójátékkal. (KALMÁR ellenvetését erre l. i. h. 302; fontos még TAMÁS LAJOS megjegyzése: uo. 311.)
E szétválasztási kísérletben abból indultam ki, hogy a matematikai nyelvészet „a kérdésfeltevés átvitele útján” (PETŐFI S. JÁNOS: Valóság 1967/2. sz. 13) egyesíti a matematikát és a nyelvészetet; azaz benne a matematika szolgáltatja a vizsgálati szempontot és módszert, s a nyelv csak a vizsgálat anyagát. A nyelvi statisztikában viszont nemcsak az anyag nyelvi, hanem a vizsgálódási szempont is.