Kicsi Sándor András: Osztályozó nyelvészet

Kicsi Sándor András 1957-ben született Budapesten. 1982-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, kínai–spanyol szakon. 1983–1987 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban volt muzeológus, 1987–1995 között az Akadémiai Kiadónál lexikonszerkesztő. 1995–2015 között egyéni vállalkozóként elsősorban cikkírásból, szerkesztésből élt. 1996-tól 2004-ig a Duna Televíziónak, 1997–1999 között a Magyar Nagylexikon Kiadónak is dolgozott. Rendszeresen ír cikkeket 1988-tól az Orvostörténeti Közleményekbe és nyelvészeti folyóiratokba, 1990-től pedig irodalmi lapokba (Holmi, Ezredvég, Dunatükör, Napút stb.). Legalább háromezer szócikket írt több lexikonba. 23 könyv lektora volt. Tizenkét könyve jelent meg.
Jelen tanulmánygyűjtemény elsősorban az utóbbi évtizedben írt, főleg szószemantikai tárgyú írásaiból áll. A kötetben a szerző reflexiókat fogalmaz meg a szemantikai tárgyú szakirodalomra, például a magyarok közül Gombocz Zoltán, Károly Sándor, Kiefer Ferenc műveire, továbbá a strukturalista nyelvészet újabb irányzatai és a kognitív nyelvészet nemzetközileg jelentős művelőinek idevágó munkáira. Több irányzatot, több elemző módszert mutat be. Az osztályozás, a klasszifikáció különböző formái több tanulmányának is témái: a betűk (pontosabban a grafémák) osztályozása, a szófajok közötti átmenetek, a többi főnevet osztályozó számlálószók meghatározása, az ellentét kifejezésének több típusa, a tegezettek körének kijelölése. Példái különböző nyelvekből származnak, de sok magyar nyelvjárási jellegzetességet is tárgyal.
A tanulmánykötet egy-egy darabja kitér a magyar nyelv újabban felvetett szibériai származtatására, illetve a latin betűk grafematikai megkülönböztető jegyekkel való jelölésére.