Benkő Loránd: Tudnivalók a Magyar Nyelv közleményeinek alakításmódjához

Részben mások kérésétől, ösztönzésétől, részben saját meggondolásaimtól indíttatva jónéhány év óta foglalkoztat, a terv, hogy összefoglalom, illetőleg írásban is lefektetem azokat a legfontosabb technikai tudnivalókat, amelyek általában a magyar nyelvészeti tárgyú közleményeknek, különösen pedig a Magyar Nyelv számára írt cikkeknek a formai kialakításával kapcsolatosak. Habár egy ilyen jellegű összefoglalás, tájékoztatás föltétlen szükségességéről mindenkor meg voltam győződve, a konkrét, megvalósítástól mégis sokáig húzódoztam, azt időről időre halogattam. Eme negatív jellegű „eljárásomat” csak kisebb részben magyarázzák más irányú elfoglaltságaim; a késedelem fő oka kétségtelenül egyéb, objektív és szubjektív tényezőkben rejlik. Már csak az egész kérdéskör jobb megértése szempontjából sem lesz talán érdektelen, ha ez utóbbiakra néhány szóval kitérek.
Erről a tárnáról egyáltalán nem olyan könnyű írni, mint ahogy azt esetleg egyesek gondolnák. Nem könnyű elsősorban az alapul szolgáló „forrásanyag” speciális jellege, valamint, az ilyen irányú „feldolgozó” munkálatok teljes hiánya miatt. A Magyar Nyelvnek elvitathatatlan érdeme, hogy – legelsősorban Pais Dezső több mint három évtizedes szerkesztői működésének jóvoltából – olyan szerkesztési gyakorlatot alakított, ki, amely a folyóiraton túlmenően az egész magyarországi nyelvtudomány terén, sőt részben még egyes rokon tudományok körében is irányt mutatóan hatott. A Magyar Nyelvnek ez az úttörő érdemű szerkesztési gyakorlata azonban magától értődően csak a nagyobb kérdésekben szilárdulhatott teljesen egységessé, következetessé, a sok apróbb részletkérdésben viszont nem mindig, mégpedig főként, azért nem, mert a legkövetkezetesebb szerkesztés is kénytelen megalkudni az egyes szerzőknek a kisebb fontosságú vonatkozásokban nem egységes, hanem nagyonis sokrétű eljárásmódjával.