"A termelt és forgalomba hozott áru minősége felett hasonló presztízsérdekek őrködtek, mint amelyek a lovagi becsület fikciójában és a városok katedrálisépítő rivalizálásban nyilvánultak meg. Csakhogy az áru hírnevének óvása mögött vaskos realitás húzódott meg; a nemesember vagy municipalitás címerén esett csorba nem járt pénzzel mérhető veszteséggel, míg a mesterember vagy éppen a céh egzisztenciáját veszélyeztette a márka becsületén esett folt.
A védjegy eredeti formájában egyszerű tulajdonjegy, melyet birtokosa úsztatott fatörzsekre fejszével felró, marhájára forró vassal bélyegként süt, vagy a munka elszámolása és ellenőrzéseként az ács és kőműves termékére farag, a bányász sótömbjébe vés. Változik a jegy jogi értékelése, mihelyt a termékből áru lesz: a piacon a vevő ítélete minősít, a kereslet előnyben részesíti az ismert és bevált, márkája alapján könnyen megkülönböztethető portékát. A kézműves jegyét oltalmába veszi a céh és a város, védjeggyé válik. Az aranyművesek ponszait, a posztósok ólombélyegeit, később a kereskedők göngyölegjegyeit a városi tanács nyilvántartásba veszi, hamisítóit üldözi. A 16. századtól fejedelmek privilégiumot adnak egy-egy mesterjegy kizárólagos használatára. Ez a jog más vagyontárgyhoz hasonlóan örökölhető, sőt nem ritka, hogy a védjegy adás-vétel tárgyává válik.
Ebben a korszakban erősödik meg a szellemi tulajdon tudata. A festők és szobrászok szignálják műveiket, kiadók és írók fellépnek kalózkiadások ellen, és a nem céhes iparok művelői is védjeggyel látják el termékeiket."
ANTIK-VARIA / Nyomdászat kategória termékei
Varga Nándor Lajos: Vízjegyek I-II.
Kiadás:
Budapest, 1995
Kiadó:
Kategóriák:
Nyomdászat Grafika Vegyes művészet
Terjedelem:
403 p., ill.
Kötésmód:
félvászon
ISBN:
9635060483