Nincsen grafológus, kit meg ne szólított volna már valamely jóbarátja azzal a bizalmas kérdéssel: Mondd, őszintén, hiszel a grafológiában?
Erre a kérdésre készen áll a felelet: A grafológia nem lehet sem hit, sem hiedelem tárgya, mert nem a valóságfelettiből, hanem a konkrét tapasztalatból indul ki. Tárgyköre egy életjelenségnek: a kézírásnak megfigyelése. Tartalma és célja a jellemsajátságok és az írássajátságok közötti összefüggések tisztázása. Ezek az összefüggések ugyanis arra mutatnak, hogy az írás megjelenési formája valóban a lelki egyéniség sajátos anyagához kötött.
Hogy az ember és írása között állandó kapcsolatok vannak, erről a mindennapi élet tapasztalatai adnak bizonyságot: mindenki megismeri száz írás közül a saját keze írását, de rokonáét és ismerőséét is...