Molnár Edit: A piramis üzenete

"Az irtózatos kőtömeg belsejébe vájt folyosón haladva semmi mást nem éreztem, csak tiszta örömet. Hát itt vagyok végre! Hát végre újra itt lehetek! Ujjongott a lelkem. Nem zavart semmi sem, a furcsa levegő, a sötétség lehelete. A szűk járatok árnyékokkal tarkított falai úgy fogadtak magukhoz, mint régi ismerőst. S szinte azonnal, ahogy az első pár lépést megtettem, képek tudatosultak benne. A múlt képei lelkemben életre keltek. Láttam magamat, fehér hosszú ruhában, ahogy a Piramis alatti labirintusrendszer egyik folyosóján megyek. Határozott léptekkel közeledtem célom felé, azzal a tudattal, hogy én ezt az egész labirintusrendszert kívül-belül ismerem, s zsákutcáiban, csapdái között el nem tévedek. Kezemben ankh, kapukra irányítom rá fénysugarait, melyek ennek hatására önmaguktól feltárulnak előttem. Lépcsőkön haladok felfelé, úti célom ismert. A Nagy Szentély Szívébe kell megérkeznem..."