Ditte Bandini, Giovanni Bandini: Babonák lexikona

"Ha azt szeretnénk tudni, hogyan szabadulhatunk meg könnyen egy betegségtől, melyek a jóslásokra legalkalmasabb napok és helyek, mikor a leghatásosabb a szerelmi varázslat, vagy mitől szerencsét hozó a kakukk, és miért nem az a kuvik, akkor hinni kell őseink szokásaiban, amit ma már csak babonaságnak nevezünk. Tőlünk persze már idegen a babona, mi már csak egyszerűen babonás cselekedeteket hajtunk végre, anélkül hogy tudatában volnánk a hiedelemősi voltának és mágikus jellegének. Lekopogjuk, ha valaminek a megváltozását nem akarjuk (persze alulról fölfelé egy fából készült alkalmatosságon), kéz- és lábtörést kívánunk ismerősünknek vizsga előtt, óvakodunk péntek 13-ától, elmegy a kedvünk, ha egy fekete macska balról keresztezi az útunkai, a gombunkat szorongatjuk, ha megpillantunk egy kéményseprőt, vadászunk a négylevelű lóherére, patkót vagy egyéb, szerencsét hozó tárgyat függesztünk fel autónkban, szilveszterkor ólmot öntünk, kirakjuk a pasziánszkártyát (ma már persze számítógépen) és decemberben adventi koszorút teszünk bejárati ajtónk fölé. Tehát nem vagyunk babonásak, de szeretnénk tudni, vajon miért tesszük mindezeket. Erre ad magyarázatot ez a lexikon, amelyben az összegyűjtött szokásokat, rítusokat, jóslatokat, hiedelmeket az egyes babonás tárgyak köré csoportosítva mutatják be a szerzők (a mi kiadásunkban a magyar vonatkozású babonaságok tárgyalását különösen fölerősítettük). Ditte Bandini (1956) néprajzot, vallástörténetet és indológiát tanult. A heidelbergi tudományos akadémián dolgozik és szabadfoglalkozású író. Regénye Tündérek világa címmel jelent meg. Giovanni Bandini (1951) indológiát, összehasonlító vallástudományt, romanisztikát és indiai művészettörténetet tanult. A heidelbergi egyetemen tanít és szabadfoglalkozású fordító. A könyvet magyar vonatkozásokkal kiegészítő Tátrai Zsuzsanna a hazai folklórkutatás elismert képviselője és meggyőződéses népszerűsítője."

A könyv körülbelül feléig, a lapok alsó szélein ázás nyomai.