Karl Reichenbach: Levelek az Od-ról és a Delej-rő

"REICHENBACH KÁROLY báró, kémikus, kiindulva abból a tényből, hogy az északi fény főleg a föld delejes sarkain mutatkozik, feltette, hogy ilyen fény-tüneménynek mindenütt jelen kell lennie, a hol delejesség van, azért megkísérelte, nem lehet-e mesterséges delejek segélyével teljes sötétségben hasonló fényt előidézni. Míg ő maga és sok más egyén semmit sem vett észre, akadtak egyesek, kik teljes sötétben nagy delejek sarkain tényleg világosságot láttak. Sőt ezeknek az ú. n. "szenzitiv" egyéneknek nem csak a látóérzékére hatott ez az erő, hanem hőérzékük is fogékonynak mutatkozott iránta, mert a "szenzitivek" meleget és hideget éreztek, ha kezeiket a delej sarkai fölé tartották. Sőt a "legszenzitivebbeket" a delej vonzotta is, úgy, hogy tagjaikat delejes vonzás segélyével fel is lehetett emelni. Midőn Reichenbach tovább nyomozta e jelenségeket, azt találta, hogy ezt a fényt nem csak delejek sugározzák ki; minden tárgy, mely a napfénynek volt kitéve vagy valamely kémiai anyaggal érintkezett, e fénnyel telítettnek bizonyult. Kristályok, főleg pedig az emberi test, e fénynek állandó forrásai voltak; "szenzitiv" személyek ezeket sötét helyen fénylő tárgyaknak látták. Az ismeretlen erőt, melyből véleménye szerint mindezek a hatások erednek, Reichenbach"od-erő"-nek nevezte. Meg is próbálta, hogy az od-fényt lefotografálja, valamint, hogy a vele járó hőt megmérje, de kísérletei nem jártak eredménnyel. Egyszer ugyan azt hitte, hogy 65 órai expozíció után megkapta az od-fény képét; de később beismerte, hogy ez tévedésen alapult; az od-erőre nem volt tehát egyéb bizonyíték, mint a "szenzitiv" egyének észleletei.

A borító hátsó lapja hiányzik.