Henricus Cornelius Agrippa von Nettesheim: Okkult filozófia (De occulta philosophia) III. kötet

A régi mágusok, a legfenségesebb fejedelmek, ahhoz a magasztos nézethez tartották magukat, hogy ezen élet mindenfajta igyekezetének mindenekelőtt arra kell irányulnia, hogy még a legkisebb mértékben sem adjuk fel nemeslelkűségünket, amelynek útján közelebb kerülhetünk Istenhez, és amelynek révén befogadjuk az isteni természetességet, hogy a restség által megtámadott lélek ne váljék a törékeny földi élet és anyagi szenvedélyek zsákmányává és ne zuhanjon bele gonosz ösztöneink és vágyaink szakadékába. Ezért lelkünket alkalmassá kell tennünk arra, hogy - emlékezve nagyfokú méltóságára - vele mindig egyetértésben gondolkodjék, dolgozzék és működjék. Ehhez nekünk egyedülállóan és leginkább az isteni tudományok ismerete van segítségünkre, amennyiben tekintettel annak fenségességére és állandóan vallási tanokkal foglalkozva nem hagyunk veszni egyetlen másodpercet sem anélkül, hogy ne szentelnénk figyelmünket az isteni dolgoknak, hogy a teremtés egyes lépcsőfokain keresztül ne jutnánk el a Teremtőhöz, hogy aztán tőle el ne kérjük minden dolog kimondhatatlan erejét...