Aznap este Passandonato Leonardo veszett rossz kedvéban jött haza. Nem hitt ugyan még egészen benne, de közvetítőjének, Galleraninak intő szavai kihozták sodrából.
-Vigyázzon, Leonardo, - mondta neki - ez a Gilli főhadnagy címeres csirkefogó! Esküszöm magának, hogy láttam őket együtt, és pedig tegnap délután öt óra körül egy csukott autóban; evvel a hiúzszememmel láttam, amelyik sohasem téved.
- Hallod-e Galera - vágott közbe Leonardo, hirtelen megállva és fenegető alakját elébe meresztve; - már jó ideje napról-napra zaklatsz; tudom, hogy szerelmes vagy a leányomba és minden áron meg akarod rágalmazni, mert nem akar rólad hallani, no meg én sem adnám hozzád... Csitt! ... hadd mondjam végig - folytatta, lehúnyva gonosz szemét és lebegő felöltője zsebébe mélyesztve kezét. - Nem akarok szót vesztegetni: Ha igaz, amit mondasz, meg fogod látni, mire képes Passadonato Leonardo, akiknek, ha uzsorás is, sőt büszke rá, hogy az, mégis megvan a maga felfogása a becsületről ...