Alberto Moravia: Én és "őkelme"

Meglehet, ezen a Moravia-regényen többen megbotránkoznak, már akkor, amikor a címet megértik. Az a bizonyos "őkelme" nem más, mint a férfinemnek az a sokat emlegetett szerve, amely - tudvalevően - nem csak a vese által kiválasztott folyadék levezetését szolgálja. Az első személyben beszélő hős - aki ugyan filmrendezői pályán szeretne babérokat aratni - egészen személyes, mondhatni drámai viszonyban áll eme férfias testrészével: vitázik, perlekedik vele, s szerelmi életének megannyi örömét, életvezetésének kudarcait megpróbálja ennek alantasságára hárítani, "aki" önálló gyönyörvágyakkal nem hagyja érvényesülni az ő művészi, szublimált énjét. ; Mindez a professzionális író tollával felettébb szellemes, és egy sajátos moraviai egzisztencializmus is kibontható a regényből: lám csak, az "elidegenedés" még ily testtáji idegenségekhez is elvezet. Ha az ember elfogadja az írói szüzsének eme alapjait, akkor egy kellemes és szórakoztató könyvvel lehet találkozása, sőt - férfi és nőolvasó egyaránt - okulhat is a mediterrán őszinteségű szerző "tanításából": a férfiaknak is mi mindennel és hogyan kell rögös életútjukon bajlódniuk. Székely Éva átültetése nagyon jó munka: mértéktartással és ízléssel adja vissza a politikát, művészetet és a nemi élet dolgait egybekavaró olasz regény szövegét. A dolog természetéből következik, hogy - a kötet sikerre számíthat, de ne gondolja senki, hogy pornográf művet fednek a könyvtáblák.