In memoriam Hajnóczi Gábor

Meghatottan vesszük kezünkbe ezt a kötetet, amelyet tanítványai, kollégái, tisztelői Hajnóczi Gábor emlékének szentelnek. Hihetetlen, hogy már három év eltelt halála óta, mivel Hajnóczi Gábor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Olasz Tanszékének alapítójaként, tanárként, emberként hosszú időre meghatározza látásmódunkat.
Fiatalon, 62 évesen távozott közülünk, jelentős életművet hagyva hátra: Andrea Palladióról monográfiát írt, Leon Battista Alberti Della pitturájának elkészítette a magyar kiadását, Az ideális város a reneszánszban címmel történeti-esztétikai munkát írt, és ő szerkesztette a Reneszánsz művészet történetének olvasókönyvét, hogy csak legjelentősebb alkotásait említsük itt.
Közvetlenül a rendszerváltás után a Római Magyar Akadémia egyik vezetőjeként nagy szerepe volt abban, hogy a nagy múltú intézmény új alapokon folytathatta munkáját, majd hazatérése után megalapította Egyetemünk Olasz Tanszékét. Valódi szellemi műhelyt hozott itt létre, nemzetközi konferenciákat szervezett, s eközben folyamatosan tanított az egyetem Művészettörténet és Esztétika Tanszékén is. Hajnóczi Gábort mindenki szerette, mert tudását nem gőggel birtokolta, hanem örömmel osztotta meg hallgatóságával, baráti beszélgetésekben, tanórán, konzultációkon. Mindenkivel szemben lovagias módon viselkedett, az adminisztratív dolgozókkal csakúgy, mint az elsős egyetemistákkal vagy a nagy hírű külhoni kollégákkal.