Rónai Mihály András: Nyolc évszázad olasz költészete

Egy nemzet költészetét – kétszázegy költő négyszáztizennyolc versében és eposzi részletében, s az első nyelvemlékektől a mai napig-, egy nemzet jó nyolcszáz esztendejének költészetét tartja kezében az olvasó. Azét a nemzetét, mely mintegy ezer évvel azután, hogy az antik Róma a népvándorlás hullámaiban elmerült, először ragyogtatta fel, adta vissza a világnak a nagy költészetet.
Nemcsak magam válogattam, de magam is fordítottam az egészet. S ha le merem írni, hogy egy teljes külföldi költészetet próbálok erőmhöz képest s elfogódott mozdulattal átnyújtani a magyar Múzsának, megszolgálandó a megszolgálhatatlant, életem legszebb perceit, melyeket a magyar költészetnek köszönhetek: korántsem hivalkodás ez, csak az önként elvégzett munka jóérzése – és fiúi kérés: hogy fogadja tőlem el. Húsz évig éltem e nagy feladattal szemközt, s épp e meghittségben tanultam meg iránta az alázatot.