Giovanni Papini: Az én Itáliám

Papini »rövid és átfűtött lapokon« akarja e könyvecskében, – mely bravuros tipográfiája, jegyzetei, névmutatója segítségével a magyar kiadásban könyvvé terebélyesedett – elmondani a lényegeset Itáliáról. Látomást, a történelem sarkalatos főtételeit, nyilvánvaló, de »éppen azért annál kevésbbé világos« titkokat ígér. Úgylátszik, sorsfordulók törvénye lehet ez, nemcsak »Mi a magyar?« van, hanem ime van »mi az olasz?« is. Nekünk, kis nép fiainak, meglepő a válasz biztonsága. Semmi tépelődés, semmi probléma, csupa biztos értékelés; Itália a földnek táji, faji, civilizációbeli mikrokozmosza. »Itália szikla, Itália hús-vér, Itália napfény és szellem!« Itália jellegzetessége az, hogy ő Európának törvényadója, Itália célja az, hogy birodalmát az európai népek egyesítésére használja fel, nem szövetségi alapon, hanem úgy, ahogy hajdan Róma egyesítette a világot. Útjelzője ennek az útnak a De Monarchia és a Principe, Dante szelleme s Macchiavelli valóságérzéke. Ez a hivatás tükröződik az olasz nép történetéből, ez az olasz népnek minden jellegzetességéből. A mű végül az olasz ifjúsághoz fordul, inti az új nemzedéket, hogy el ne bízza magát s tettre sarkalja, hazaszeretetre tüzeli az utolsó »megváltó háború« (az abesszin háború) után születetteket. Lelkes, rövid, átfűtött, fascista hitvallás.
Bóka László könyvismertetője (Nyugat, 1941. 4. szám)

Borítójáról lekopott az aranyozás.