Alexandra Rachmanova: A bécsi tejesasszony. Egy orosz diáklány naplója

"A vonatunk reggel érkezett meg Bécsbe. Ott már a két koffert vitte, én a gyereket. Álmos volt még nagyon és ijedten nézdegélt körül mindenfelé. A pályaudvarról a tömeggel együtt jöttünk ki, amely aztán a kijáratnál százfelé szétoszlott. Sokat hozzátartozóik vártak. Bennünket nem várt senki, nem tudtuk, hova menjünk. A pályaudvar közelében levő parkba mentünk. Leültünk egy dérlepte padra. Mélységes elhagyatottság érzése fogott el. A nagyváros lármája csapott meg mindenfelől, automobilok dudáltak, s a parkon át csomagokkal megrakott emberek siettek, némelyikük kis fenyőfát cipelt. Az ember világosan érezte, hogy közeledik karácsony ünnepe.
- Fázik a kezem, - mondta a kisfiú, - haza akarok menni.
Haza! Értelmetlenül, fantasztikusan csengett ez a szó.
- Mindössze kétszázötvenhárom schillingünk van, csak valami egészen olcsó szállodába menetünk, - mondta egy idő mulva Otmár."