Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

"Bulgakov főműve, A Mester és Margarita jóval szerzőjének halála után, 1966-67-ben jelent meg először egy szovjet folyóiratban. Sikere páratlan, szinte tüneményes volt: nemcsak a Szovjetunióban követték egymást sűrű egymásutánban a kiadások, de alig egy évtized alatt világhírűvé vált a regény és ma már biztonsággal állítható, hogy a világirodalom legjobb alkotásai, remekművei közé tartozik. Különös módon, jóllehet Bulgakov éppen nem igyekezett az olvasó kedvében járni, nemcsak az irodalom vájtfülű értői; de a szélesebb közönség is mohón olvasta, egyszerre volt esztétikai csemege, tudós értelmezések, interpretációk tárgya és népszerű bestseller.
Moszkvába megérkezik az ördög, Woland mágus személyében és a dolgok egyszerre különös fényben kezdenek csillogni; varázslatos dolgok történnek, ám az irizáló felszínt állandóan meg-megtöri a kemény, kegyetlen valóság elutasíthatatlan jelenléte, azé a valóságé, amely az ördög nélkül is érzékelhető lenne, ám rettenetességét, igazi valóját mégis csak az ördögi rápillantás által nyeri el. De ugyanezen pillantás teszi láthatóvá viszonylagosságát, groteszkségét, fergeteges humorát is. Ha-Nocri (Jézus) története pedig éppen nem, vagy nemcsak a mítosz, a szentség oldaláról értelmezi, ruházza fel újabb és újabb jelentésekkel a regényt, de sok szempontból magát ezt a mítoszt teszi megkérdőjelezhetővé, az ördögi színekkel szemben sápadt-vértelenné, elvonttá, miközben – ragyogó regénytechnikai bravúr – a Jézus-történet a leginkább naturalista-verista rész a regényben.
A mű – sajátos módon – összegzője, átfogó beteljesítője kora regényírásának, annak csaknem valamennyi európai áramlatát magába ötvözi, nemegyszer későbbi fejleményeket is előlegezve: túlszárnyalja a húszas évek csodakereső regényeit; mítoszátiratait, mitológiai regényvariánsait; a filozófia, a valódi bölcselet irányába mozdítja el az esszéregény alakzatait; fantasztikus realizmusra vált, megőrizve az orosz irodalom nagy realista vonulatának erényeit, de közvetlenül is visszautal a romantika furcsán megcsavart arabeszkművészetére; egy regény regényét alkotja meg, de Gide kísérleténél sokkal valószerűbben és mégis nagyobb perspektívával.” Legeza Ilona