Oszip Dümov: A nagy ember (Akik a sorsuk elől futnak)

˝Az est emelkedett hangulatban telt el. A nagy ember elemében volt és éjfélig sikerült neki három fényes aforizmát mondani: egyet az időről, kettőt a militarizmusról. Csütörtökönként a nagy ember fogadta barátait és a rokongondolkozásuakat. Hogy miben gondolkoztak rokon módra, azt nem lehetett megállapitani. Regélték, hogy a nagy ember könyvet fog irni, amely mindent kellő pontossággal fog földeriteni. Beszélték, hogy a könyv már készül - könyv, amely a vallást ki fogja békiteni a kulturával. Amidőn a nagy ember elemében volt - ami fiatal, gondolkozó lányok jelenlétében mindig bekövetkezett -, barátai az ő fényes rögtönzéseiből találgatták a készülő könyv részleteit; rendesen tartózkodó volt, de ilyenkor hidegfényü, értelmes, zöldes szemei megváltoztak; szájából mint sebesszárnyu madarak törtek elő a lelkes, tüzes szavak, amelyekről azután sokat beszéltek az egyes társaságokban, sőt néha az ujságok is megemlékeztek róluk. Hogy ezek rögtönzések voltak-e, avagy valóban a Krisztusról készülő könyv részletei - pontosan senki sem tudta.˝