Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyégin Eugén

Puskin legismertebb alkotása, az Anyegin az életmű jelentős részét átfogja: közel tíz évig dolgozott rajta. Egyszersmind irodalomtörténetileg is kulcsfontosságú mű: ezzel a Byron részleges hatását mutató elbeszélő költeménnyel lép át a romantikából a realizmusba, s teremti meg a 19. századi orosz regénykompozíciónak Tolsztojig kimutatható alapját.
A verses regény főhőse a kor nemesi intelligenciájának alaptípusa, elégedetlenséget érző, de döntésre és ellenállásra képtelen ifjú, a "felesleges ember", aki kora társadalmától és a néptől egyaránt távol áll, s a kibontakozás útját nem találva egykedvű, életunt. Anyegin figuráján keresztül nemcsak Puskin két száműzetésének, majd a fővárosba való visszatérésének élményei épülnek a műbe, hanem a szerelem, párbaj, bál és színház motívumok hangsúlyos szerepével voltaképpen saját életformáját örökíti meg a kiábrándult dekadencia atmoszférájában. A mű - polifonikus kompozíciója révén - egyúttal hű és tárgyilagos képet rajzol a kor Oroszországának életéről, nemcsak a főváros, hanem a falvak és az udvarházak hangulatát is híven tükrözi. S bár közvetlen politikai vonatkozásai nincsenek, a sorok mögé bújva érezhető feszültséget teremt a forradalom szükségességének vágya.

Kötése megtört, megnyílt.