Tarasz Grigorjevics Sevcsenko: Apácahimnusz

Rám rontott mint adóbehajtó / Itt messze ősz és unalom. / Hová rejtőzzem, bús csavargó? / Én istenem, nem is tudom. / Mit is tehetnék? Lám bolyongok / Az Aral partján; s verselek. / Titkon, mert bűn, előszedek / Lelkemből egy-egy régi dolgot, / S leírom szépen; hogy a fojtott / Bánat, mint muszka katona, / Ne férkőzhessen be soha / Lelkembe. Ám veszett zsiványa / Csak nem kímél, minden hiába. - - - Sevcsenko (1814-1861) az ukrán költészet legnagyobb, legérdekesebb egyénisége. Hányattatott életet élt, földesura festőjobbágynak taníttatta. Korán kibontakozó és egyre izmosodó tehetsége láttán pártfogói és jóakarói kiváltották a jobbágysorból. Lázadó verseiért száműzték, büntetőtáborba zárták. Metszeteiért a Művészeti Akadémia tagjává választották.