Ilja Ilf, Jevgenyij Petrov: Aranyborjú

A húszas évek végén két fiatal szovjet író közreadta közösen írott regényét, a Tizenkét széket; az országos könyvsikert nem sokkal utóbb követte a folytatás: az Aranyborjú. Ez a két regény új jelenség a XX. század világirodalmában: a megváltozott társadalmi környezetben felbukkanó visszás jelenségek szocialista fogantatású szatírája. S mindjárt hozzá is tehetjük: ebben mindmáig senki sem alkotott Ilfnél és Petrovnál jobbat. A szerzőpár e világsikerű regényeiben megfontolások és óvatoskodó mérlegelések nélkül, az akkori társadalom igazi, égető kérdéseit, torz vonásait, jellegzetes figuráit ragadja meg, s a groteszk nagyítás tükrében leleplez mindent, aminek el kellett tűnnie az akkor még alig tízesztendős szovjet állam életéből. Az immáron klasszikus regényalaknak számító, nagystílű szélhámos, Osztap Bender kalandjai pompás mulatságot szereznek a mai olvasónak is.