Makarenko pedagógiájának középpontjában az önigazgató kollektíva áll, amely lehetővé teszi egyrészt a társadalom számára hasznos állampolgárok nevelését, másrészt az autonóm személyiség létrejöttét. Ezért Makarenko pedagógiájának egyik legfőbb jellemzője a kollektivizmus. Elvei szerint az egyén nevelése önmagában nem képzelhető el (ezért sem volt híve az akkoriban divatos reformpedagógiának vagy ahogy akkor hívták paedológiának), a gyerek önmagából való fejlődését így szükségképpen elvetette. Makarenko hangsúlyozta, hogy nem pusztán a kollektíván belüli kapcsolatok fontosak a nevelésben, mert a fejlődés igazi forrása a kollektíva külső kapcsolatai. Ilyen módon a makarenkói elméletben a kollektíva élete mechanizmus, amely közvetíti a társadalom különböző hatásait az egyén felé és lehetővé teszi azt, hogy e hatásokat internalizálja, belsővé tegye. Ezzel az általános társadalmi jellemzők, hatások az egyénre jellemző sajátos formát ölthetik, azaz az egyén valóban egyedivé és autonómmá válhat. Hogy feladatát elláthassa, a közösség önigazgatásának formai elemei mellett (gyerekek közgyűlése) Makarenko kiemelte a munka szerepét az iskolában (amely egyszerre teremti meg a jövő egyre gazdagabb szükségleteinek létrejöttét és kielégítésének feltételeit és a belülről jövő fegyelmet), valamint radikálisan átértelmezte a fegyelmezés és a büntetés koncepcióját.
Makarenkóról a legtöbbeknek Magyarországon az úgynevezett "makarenkói pofon" jut eszükbe. Valójában összesen két eset leírása szerepel a Pedagógiai hőskölteményben, amikor Makarenko testi erőszakhoz folyamodott. Makarenko több tanulmányában leírja, hogy a testi fenyítést mélyen elítéli. Az említett két esetet pedagógusi pályájának mélypontjaiként jellemzi.
SZÉPIRODALOM / Orosz irodalom kategória termékei
Anton Szemjonovics Makarenko: Az új ember kovácsa. Pedagógiai hősköltemény I-II. kötet
Kiadás:
Budapest,
Kiadó:
Kategóriák:
Orosz irodalom Pedagógia Regény, elbeszélés
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
336 p., 313 p.
Kötésmód:
félvászon