Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Az író első nagy regényének hőse Raszkolnyikov, a nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nemközönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-e a szabadságot, uralkodásra született-e vagy a közös emberi sorsok rabszolgájának? A végzetes kísérlet nem sikerül: nemcsak a gonosz vénasszonyt, hanem annak együgyűen jóságos húgát is meg kell ölnie, tehát rosszul számított logikai számításból, a feltámadó lelkiismeret-furdalása pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy nem Napóleon típusú érzéketlen világhódító. Az író két lehetőséget villant fel Raszkolnyikov előtt: vagy öngyilkos lesz, mint Szvidrigaljov, aki megmérgezte feleségét, vagy a prostituálttá lett Szonya példájára vállalja a szenvedést, a bűnhődést.
A szerkesztés - az író többi regényénél még feszítettebben - drámai jellegű. Egyik nagy jelenet a másikat követi. A szereplők lelkivilágát állandóan felkavaró elvi vitákat és beszélgetéseket brutális, kínos, elkeseredett és váratlan cselekedetek, víziók, hallucinációk és fenyegető álmok, lázas monológok és kitárulkozások, mitikus megvilágosodások és rádöbbenések váltogatják.

Védőborítója szakadozott szélű..