A mű szétfeszítve a szokásos családregények kereteit, a korszak hatalmas panorámáját bontakoztatja ki, de a kompozíció középpontjában mindig a Melehov család áll, sorsukon át a történelem végső tanulságait összegezi az író.
A doni puszták kozákságának balladai szépségű regényeposzáról írja Radnóti Miklós: „Érzelmességtől mentes, pontos és kemény líraiságában szinte egyedülálló, valóságábrázoló erejének titka pedig tapintatos apró- lékosságában rejlik... mely az ábrázolás hitelét szolgálja."