Kosár
A boszorkány, mint kórokozó
A magyar nép hiedelemvilágában minden más rontóember között a legsötétebb színekben a boszorkány áll. Nevének eredeti alakja az ősi csuvas „busturgan”, ami bosszantót jelent. A fogalmat tehát még Keletről hoztuk magunkkal, s a szó ősi értelme már kellemetlennek, az ember háborgatójának tünteti fel. Varázslókkal és rontókkal Előázsia ókori nagy népei is meg voltak már verve, volt tehát honnan tanulni a hiedelmet és a valóságot az európai népeknek. A magyar állami élet kezdetén már a törvényhozás is két alakjukat különbözteti meg, a „striga”-t, aki aféle csodálatos, néha emberré, máskor állattá átváltozni képes rontó lény volt (ma Erdélyben „prikulics”), s ezeknek a létezésében kételkedett Kálmán királyunk közhelyként idézett törvényében. A másiknak a sámánok utódának, a „maga”-nak, a rontó „venefica”-nak, „malefica”-nak a létezésében senki sem kételkedett, ezek ellen törvényeket hoztunk már az első Árpádok alatt.
…
Bizonyos azonban, hogy mind ők maguk, mind a környezetük akkor is és ma is hisznek saját hatalmukban, hitetnek, rontanak, kuruzsolnak, kezelnek, tanácsot adnak, jósolnak néha teljes jóhiszeműséggel... A boszorkány a „természet ellen” működik, mint a kórokozó és az ellen cselekszik a magánéletében... Általában minden,ami erkölcsös, fehér, nappali, tiszta, jóságos, szűz és szent, szöges ellentétben áll a boszorkánnyal, aki erkölcstelen, fekete, éjjeli, gonosz, kurva és istentelen...
