A pszichiátria magyar kézikönyve

Sokan tették fel a kérdést, mi indokolja a két éven belüli újabb kiadást? Már az előző kötet előszavában jeleztük, hogy mivel ilyen sokszerzős kézikönyv még nem született nálunk, nagy gondot okozott az egység megteremtése. Most elmondhatjuk, hogy ez részben teljesült, de el kell fogadnunk, hogy teljes egység 78 szerző esetében, csak illúzió maradhat. Pedig eleinte még a homogenitás érdekében azt is vállaltuk, hogy a szerkesztők több fejezetet maguk vagy közvetlen munkatársaik írják meg. Ugyanakkor azonban a szerkesztés során változott, elsősorban gazdagodott a tartalom, új és új szerzőket kellett belevonni a munkába. Számunkra is meglepő, hogy ilyen rövid idő alatt is mennyit fejlődött tudományunk: például a molekuláris pszichiátria, a neuropszichológiai vizsgáló módszerek, az immunopszichiátria vagy a bizonyítékon alapuló orvoslás fejezetek menet közben kerültek a könyvbe. E merőben új fejezetek mellett egyes témakörök, eddig csak közleményekben megjelent gondolatai, követeltek helyet maguknak. Ilyenek például a dinamikus megközelítés, a pszichometria, a poszttraumás stressz zavar, a demenciaellenes szerek, az onkopszichiátria vagy az alapellátás tevékenysége. Más részeket új eredményekkel kellett gazdagítani, mint a hangulat-, a szorongásos vagy a szexuális zavarokat. Néhány fejezet kinőtte kereteit, és több részre kellett bontani a témát. Így több alfejezetre tagozódott a kapcsolati-konzultációs pszichiátria (ebben új részek, az említetteken kívül, a kardiológiai vagy a ginekológiai vonatkozások), illetve levált a társadalmi vonatkozásokból a transzkulturális megközelítés vagy a pszichiátria szervezetét bemutató fejezet. Amit sokan hiányoltak, nagyobb részt kaptak a magyar vonatkozások...