Kováts Ferenc: A tüdőgümőkór

Nehéz feladat a tüdőgümőkórt a maga valóságában bemutatni. Annak, aki rászánja a fáradságot tanulmányoázásra, elsősorban általános képet kell nyerni, azután foglalkoznia kell minden kis részlettel is, követnie kell szociális vonatkozásait, járványtani sajátosságait, különben csak hiányos fogalmai lehetnek. Nem lehet rövidíteni, egyszerűsíteni, könnyíteni, nem lehet a bizonytalan részeket üres elméletekkel elkenni, mert az mind az igazság és értelem rovására megy.
Laennec mondotta, hogy az elmélet a szellem játéka, arra való, hogy az ismert tényeket összefoglalja, de amint valamely tény nem illik keretében, azonnal félre kell tenni. Sajnos, az elméletek éppen fordítva születnek: ha nem sikerül valamely kérdés tárgyilagos megoldása, úgy egy elmélettel próbálják áthidalni. Egy-egy ilyen hibás elmélet könyvről-könyvre vándorol és alig lehet megszabadulni tőle.
A gyakorlati tudást csak akkor lehet elsajátítani, ha elméleti alapja van, éppen ezért általában az elméleti kiképzéssel kezdik s úgy térnek át a gyakorlatra. Magam fordított sorrendet követtem: a gyakorlat állított, mint körorvost, az általános orvosi kiképzést meghaladó feladatok elé, amivel meg kellett birkóznom. Fokról-fokra egészítettem ki tudásomat: a gyakorlattal párhuzamosan az elméletet. Nem követtem és nem is ragaszkodtam iskolákhoz, módszerekhez, a kérdésekre kerestem a feleletet. Ebben a keresésben sokat sikerült megértenem, megtaláltam többször az egyszerű megoldást, eltűnt a problémák nagy része, kikristályosodott sok fogalom, amiben segített az a három évtized is, ami ebben az örömmel vállalt munkában eltelt.
 

Egyetemi segédtankönyv.