Belgyógyászati diagnosztika

Orvosegyetemi oktatásunk az elmúlt években nagyot fejlődött. Elsősorban gyakorlatiasabbá vált. Ugyanakkor az orvostudomány általános fejlődését követve az orvosi tantárgyak nagymértékben megszaporodtak, és a kötelező vizsgák száma 1945 óta 18-ról több mint 50-re emelkedett. Az orvostudomány fejlődésével nemcsak az új megismerések tanítása szükséges, hanem ezekkel egyidejűleg folyamatosan a régieket is újra kell értékelni, az elavultat, fölöslegeset el kell hagyni. Egyelőre azonban az új és fontos megismerések száma nagyobb mértékben szaporodik, mint az elhagyhatóké és így az orvosi tanulmányok követelményei egyre fokozódnak. A kutatás és tökéletesebb gyógyítás érdekében az orvostudomány egyre inkább tagozódik. Ma már a belgyógyászat, a két ősi orvosi gyógyítási irányzat - medicina és chirurgia - egyike, a gyermekgyógyászat, bőrgyógyászat, nőgyógyászat múltszázadbeli és az ideggyógyászat századeleji lehasadása után napjainkban szinte teljesen szétesőben van (endokrinologia, cardiologia, pulmonologia, gastroenterologia, onkologia, allergologia, rheumatologia stb.). Ennek a további "túl"-specializálódásnak azonban egyik alapfeltétele, hogy ugyanakkor megmaradjon egy "általános orvosi" műveltség, melyet minden orvosnak kivétel nélkül állandóan birtokában kell tartania, melyet látókörének megtartása és szélesítése érdekében gyakorolnia és fejlesztenie kell. Ennek az általános orvosi tudásnak az alapja az, amit belgyógyászati, vagy ma már helyesebben általános orvosi diagnosztikának nevezünk. Enélkül helyes orvosi szemlélet nem alakítható ki, eredményes orvosi munka tudatosan nem végezhető. A diagnosztika alapismereteit ezért a klinikai tantárgyak legelején, a harmadik egyetemi évben kell megtanulni.
A diagnosztika az egészség és betegség megkülönböztetésének, a betegségek felismerésének tudománya. Gyakorlásához egyrészt ismerni kell a vizsgálati módszereket, melyekkel az eltérést az egészségestől az összes fontos részletekre kiterjedően fölfedezhetjük, másrészt ismerni kell a betegségeket is, hogy az alkalmazott vizsgálati módszerekkel nyert adatokat valamilyen betegség keretébe beleilleszthessük.