Kosár
Kétezer évvel ezelőtt egy ógörög orvos, Aretaiosz, valahol a mai Törökország kis-ázsiai (anatóliai) részén, a történelmi Kappadókiában ezt vetette pergamenre: „A diabetesnek nevezett betegség valóságos csoda”. A latin fordítók által használt „miraculum” kifejezés a csoda mellett rejtélyként is értelmezhető. Nos, az endokrinológia „regényében” nemcsak napjaink leggyakoribb endokrin betegsége, a cukorbaj, hanem a többi „hormonális” kór históriája is tele van csodákkal, rejtélyekkel.
Nagy elődöm – Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye – példáját követve, én sem előadni, inkább elmesélni szeretném a „hormontan” históriájának magyarországi hőskorát, beleágyazva azt az egyetemes endokrinológia történetébe. A kappadókiai származású görög orvos, Aretaiosz (Aretaeus de Cappadocia) a Kr.u. 2. században foglalta össze négy könyvben korának medicinális ismereteit. A „Peri aitión kai szémeion okszeón kai khronión patón” (Akut és krónikus betegségek okai és jelei) kézirata csak a 16. században került elő. Akkor azonban gyorsan lefordították latinra, és e latin kiadás több év-századon keresztül a gyógyítók kézikönyve lett.
Az eddig elmondottak általában a magyar orvostörténeti összefoglalókban is megtalálhatók.
Az azonban kevésbé köztudott, hogy Aretaiosz művének közismertté válásában fontos szerepet játszott egy magyar(országi) orvos is. A már akkoriban is fürdőjéről ismert Bártfa (ma: Bardejov, Szlovákia) szülötte volt az a Henisch (Henischius) György (1549-1618) orvos, aki augsburgi tanárként, könyvtárosként 1603-ban latin nyelvre ültette át és kiadta Aretaiosz könyvét.
A cukorbetegség és több más, ókortól ismert kór leírása tehát magyar közvetítéssel került be az orvostudományi ismeretek kör-forgalmába. Henischnek ez a ténykedése legalább annyira fontos hozzájárulás „az orvosi tudomány kiépítéséhez”, mint a Győry által is számontartott, Henisch gyűjtötte első „német szókincs”.
