Kollarits Jenö: Jellem és idegesség. A jellem és az idegesség mibenlétéröl, keletkezéséröl, valamint az idegesség megelözéséröl

˝Az idegbajok czímén 1910-ben tartott előadásaim egy részét bocsájtom itt nyilvánosságra.
Habár az előadások fogalma teljességet kíván és ösmert dolgok elmondását sem hanyagolhatja el, az olvasó ezúttal mégsem puszta összeállítást kap. Sok helyen tértem el általánosan elfogadott nézetektől. Be akarom bizonyítani, hogy az idegesség tulajdonképpen nem is igazi betegség, hanem bizonyos fokig normás öröklött tulajdonsága a jellemnek; ezen a fokon túl heredoanomalia, sokszor, de nem mindig, heredodegeneratio.
Ez a szempont arra vitt, hogy a jellemet magát is vizsgáljam. Így oda jutottam, hogy a szerves és szervetlen világban mutatkozó jellemtulajdonságokat összehasonlítsam és egymással összekössem. Talán nem fog megütközni az olvasó azon, hogy fölfogásom a jellemről és annak az idegességgel való összefüggéséről több helyütt vázlatos. Hiszen még alig történt valami a jellem fogalmának természettudományi alapra való helyezése czéljából. Csak ennek megoldása után lehet a jellemnek és az idegességnek összefüggését minden részletben tisztázni. Erre pedig egy embernek egész élete munkája kevés.
Vizsgálataim sok ponton összefüggenek azokkal, melyeket mélyen tisztelt mesterem, Jendrássik tanár az öröklött bajokról végzett és a melyekben magam is több közléssel vettem részt. Tizenöt évi tanításáért, sok elnéző jóságáért hálás szeretettel vagyok adósa.
Azt gondolom, hogy e munka elméleti része a gyakorló orvosnak olyan ösmereteket ad, a miknek birtokában jobban ítélheti meg az ideges ember baját. A második rész, az idegesség megelőzése pedig fontos gyakorlati tárgyról szól. Erről ilyen terjedelmű magyar földolgozás nincs..˝