Rodé Iván: Klinikai onkoradiológia

A szerző feladatának tartja, hogy időszakosan áttekintést adjon a klinikai onkoradiológia helyzetéről. Ilyen áttekintésnek annál inkább van aktualitása, mert hazánkban 20 év óta nem jelent meg sugárterápiás könyv. Márpedig ez idő alatt a radiológia és a sugárterápia óriási mértékben fejlődött. Világszerte megjelentek a nagy energiával működő, ultrafeszültségű sugárforrások (a betatronok és a lineáris akcelerátorok), a különböző aktivitású kobaltágyúk, a radioaktív izotópokkal működő utántöltéses készülékek, azaz a proton-, a neutron- és pi-mezon-berendezések. Ezeknek a sugárforrásoknak különböző segédberendezései különösképpen a számítógépek, jelentősen átalakították elvileg és technikailag a sugárterápia fegyvertárát. Képletesen azt is mondhatjuk, hogy megnyílt a megavoltos korszak (Kaplan). Az új sugárforrások birtokában – kiküszöbölve az ortovoltos sugárforrások hátrányait – csaknem maradéktalanul megvalósult az a régi törekvés, hogy a daganatokat az ép szövetek károsítása nélkül meg lehet semmisíteni, illetve vissza lehet fejleszteni. Természetesen nemcsak a radiológia fejlődött a természettudományokkal egyetemben, hanem a sebészet különböző ágai és a daganatnövekedést gátló gyógyszerek is.