Farkas Edith, Székely Edgár: Légcsőszűkületek a csecsemő- és gyermekkorban

Mi teszi indokolttá, hogy egy eléggé ritka és különböző okok által létrejött kórképnek könyvet szenteljünk? Ennek okai a következők: a légcsőszűkület a csecsemő- és kisgyermekkorban nem is olyan ritka kórkép, mint gondolnánk. Tünetei – mint később látni fogjuk – sokszor megtévesztőek, differenciáldiagnosztikája bonyolult és költséges technikát igényel. Nem elhanyagolható ebben az esetben sem az a közismert tény, hogy egy-egy betegség vagy tünetcsoport rendszerint csak addig ritka, amíg nem gondolnak rá. A légcsőszűkület jellegzetesen ilyen kórkép. Ha ugyanis speciális vizsgálómódszerek segítségével nem derítjük fel, akkor az esetek legnagyobb részében még a boncasztalon is kiderítetlen marad.
A szokásos kórbonctani technikával a légcsövet hosszában vágják fel, s így legfeljebb a heges vagy körkörös szűkületek tűnnek fel. Saját anyagunkban is előfordult, hogy amikor színes fényképekkel, műtéttel és minden rendelkezésünkre álló módon igazoltuk a légcsőszűkületet, a kórboncnok mégis kétségbe vonta. Ezt a feltevést támasztja alá az is, hogy amióta intenzíven foglalkozunk a légcsőszűkületek diagnosztikájával, azóta az eseteink is halmozódnak.