Tájanatómia

Az anatómia tanításában a modern orvostudomány kezdetei óta a testtájékok szerinti komplex – azaz minden szervrendszerre egyszerre kiterjedő – megismerés jelentős szerepet töltött be. A tekintetben, hogy a test belső szerkezetével való megismerkedés eleve regionális komplex szemlélettel vagy az egyes szervrendszerek rendszeres ismertetése után csak második „tájanatómiai” lépcsőben történjék, az orvosi iskolák gyakorlata eltérő: az angol nyelvterületen gyakoribb (lásd a klasszikus angol Cunningham-féle anatómiai tankönyvet) a tárgynak eleve regiók szerinti megközelítése; a tradicionális kontinentális európai anatómiai oktatásban a kétlépcsős anatómiai oktatás terjedt el.
Hazánkban, egészséges kompromisszumként, a félig szimultán – kezdetben rendszeres (leíró) – megközelítés mellett, főleg a boncolási gyakorlatokban már az első félév után a topográfiai (komplex regionális szemlélet) tájékozódás tanítása valósult meg. Ezt Kiss Ferenc (1889—1966) illusztrált tájanatómiai tankönyvének az 1920-as évek elején német nyelven megjelent első kiadásának címe is jelezte: „Tájanatómiai boncolási gyakorlatok". E tankönyv későbbi kiegészítésekkel, közel ötven évig tartotta magát, de végül, minden tankönyv és oktatási segédkönyv közös sorsa szerint, fokozatosan elavult.
Ezért kell üdvözölni a Tömböl Teréz professzor kezdeményezésére és szerkesztésében Kubik István (Zürich) és Csillik Bertalan (Szeged) professzorok közreműködésével elénk kerülő új tájanatómiát.
Ez a könyv egyben boncolási gyakorlati vezérfonal, s az anatómia leíró ismertetése mellett, azzal szinte párhuzamosan, a hangsúlyt a boncolási gyakorlatok során való topográfiai tájékozódásra helyezi. Kiss Ferenc tájanatómiájával szemben, a mai gyakorlati igényeknek megfelelően, a testüregekben való tájékozódás nyert nagyobb teret. A könyv értéke a boncolás során használt vezérfonala mellett a gazdag és szemléletes képanyag.