Telegdi-Roth Károly: Ősállattan

Az őslénytan (paleontológia) az állati és növényi világnak a Föld multjából származó, a földkéreg üledékes közeteibe zárt maradványaival foglalkozik. Az ilyen ősmaradványokban legnagyobbrészt az egykor élt állatok és növények szervetlen anyagból álló szilárd vázai maradtak fenn (csigák, kagylók, korallok stb. mészváza, Radiolariak, kovaszivacsok kovaváza, gerincesek csontjai stb.), ezek is igen gyakran anyagukban megváltozott «elkövesedett» állapotban. Az ősmaradványok sorában találkozunk azután a váznak, vagy kivételesen lágyrészeknek is a bezáró iszapban előállott vagy egykor élt lények életműködéséről tanúskodó jelenségekkel, így pl. férgek kúszási nyomaival, fúrókagylók által készített csatornákkal, gerincesek lenyomataival, nyomaival és kivételesen (mindenesetre csak a legfiatalabb földtörténeti időkből) szólván épségben fennmaradt állati hullákkal is. Ilyenek pl. a szibériai megkövesedett jégbe úgy fagyott, a pleisztocén jégkorszakból származó mammutleletek (1. rajz). Az ősmaradványokra és azok megtalálási körülményeire vonatkozó vizsgálat és következtetés kiterjeszkedik mindazokra a kérdésekre, melyek e maradványok (ma élő lényekkel összehasonlítható) alaktani tulajdonságaira, ama ősi lényeknek, melyektől származnak, rendszertani helyére, rokonsági kapcsolataira, egykori életmódjára, valamint földrajzi elterjedésére és időbeli egymásutánjára vonatkoznak. Főleg ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei alapján lehetett mint a továbbiakban látni fogjuk a földi élet fejlődéstörténetét nagy vonásokban nyomon követni.

Gerince végigrepedt.