Kosár
Októberben hatvannégy éves, de mégis gyermek. Méghozzá szomorú gyermek, akit megfosztottak attól, hogy megvalósítsa álmát. Az ő színházát gyermekkorában lebontották, a díszleteket összetörték és elégették, a szövegkönyveket széttépték, a hangszereket tönkretették, a jelmezeket eltékozolták, a társulatot szanaszét zavarták. Dózsa László azonban a lelke színpadán újra és újra összegyűjti őket, és zajlik az előadás. Számára a színház szent hely, ahol bármi megtörténhet, de csakis akkor, ha az katarzist vált ki. A megtisztulás ad értelmet a művészi játéknak és a magánéletnek. Ha valaki, akkor ő pontosan tudja, hogy milyen ára van az életnek. Többször halálba küldték, de visszatért és mindent elölről kezdett. Van miről mesélnie.
Tanuljunk tőle az élet misztériumáról!
