Berki Mihály: Forradalom Baranyában

Ajánlás és gondolati zászlólengetés ez a kis írás, a pesti és a vidéki fiúk, harcosok, a drága suhancok hőstetteiért. A fénylő őszi napokért, amelyeket elsősorban ők ragyogtattak föl a vérükkel. Mert bár „tettek” a jogbitorlók, zsarnoki, uralmi helyzetben lévők is azért, hogy ahol „zsarnokság van”, ott valóban zsarnokság legyen. Mint ahogy megtették ezt más országokban is, ugyanazon "eszmék" nevében. Volt is ellenkezés Berlinben, majd Poznanban és 1956 után tizenkét évvel Prágában, jelezvén az elnyomó birodalom elleni gyűlöletet. Ám sehol sem volt országosan győztes forradalom! S végképpen nem volt valóságos háború, szabadságharc. Csak itt, ebben az Európa szívmedencéjének közepén lévő, repeszdarab alakúra körbevágott-szaggatott kis hazában. Ahol ifjak ezrei, köztük Mansfeld Péterek és írók, költők, mint a tankokkal elbánó és hősi halált halt Gérecz Attila, álltak puszta kézzel és hetykén a páncélos szörnyek elé. Azok, mint ronda, sötét bogarak hőköltek meg és vonaglottak a pesti suhancok szent öklei alatt. Ez az ifjú nemzedék az évszázaddal korábbira, a nagyszerű ezernyolcszáznegyvennyolcasra emlékeztetett. Harcolt itt munkás, paraszt, mérnök, orvos, tanár, katona, vidéki és fővárosi. Noha az eredendő parancsot nem felsőbb „rang” adta, hanem az emberi méltóság! A magyarság és a szabadság érzése, a szív s a lélek. Az áldozatok zöme, mintegy hetven százaléka, fiatalember volt. A temetői és kórházi kimutatások szerint az áldozatok és hősök – akik a legtöbbször azonosak voltak – a 10 és 35 év közöttiek közül kerültek ki. Ma már ők is unokáikkal játszhatnának! Velük és sosem pótolható, meg nem született leszármazottaikkal is kevesebben vagyunk, s szegényebbek vagyunk. Ha hozzáadjuk a nyugatra menekülteket távol született gyermekeikkel, mintegy félmilliós szép többlet adódna a legjobbakból, a mostani kis hazában élőkhöz. Megdöbbentő és elgondolkodtató adatok ezek.