tartalom:
Johann Heinrich (Zürich, 1746 - Brugg, 1827): svájci pedagógus, a neveléstörténet egyik legnagyobb alakja. Olyan korban élt, amikor hazája mélyreható társadalmi átalakuláson ment át. Az abszolutikusan kormányzott kicsi városállam, Zürich a polgári demokratikus rend rövid ideig tartó uralma után, a bontakozó kapitalizmus igényeivel számot vető kompromisszum jött létre a feudális uralkodó réteg és a tőke új urai között. Pestalozzi szűkös körülmények között élő családját a sebészorvos apa korán árván hagyta, és ő anyjának és egy önfeláldozó cselédlánynak a keze alatt ábrándos-életidegen ifjúvá serdült. Nősülése után, az 1768-1769. évben Zürich közelében megvásárolta a Neuhof nak nevezett birtokot, amelyen mintagazdaságot akart létesíteni, hogy családját eltartsa, és példájával a parasztnépen is segíteni tudjon. Sorozatos balsikerek után 1784-ben a Neuhofon szegényintézetet létesített. Társadalmi támogatással szegény gyermekeket fogadott magához, hogy gyapotfonással és földműveléssel megtermeljék eltartásuk költségeit, és közben emberhez méltó nev.-ben és oktatásban részesüljenek. Ötéves erőfeszítés után ez a vállalkozása is csődbe ment, és két évtizeden át Pestalozzi számára nem nyílt más lehetőség, mint hogy írásban küzdjön eszméiért.
A legnagyobb sikert Lienhard und Gertrud (Lénárd és Gertrúd) c. regényes műve hozta, amelynek szerzőjeként Pestalozzit a francia konvent 1792-ben a "Francia Köztársaság polgára" címmel tüntette ki.
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető