Haim Ginott: Szülők és gyermekek

˝Egyik szülő sem ébred fel reggel azzal az elhatározással, hogy gyötrelmessé fogja tenni gyermeke életét. Nincs olyan anya, aki azt mondaná magának: Ma zsémbes leszek, kiabálni fogok, és amikor csak lehet, bántani fogom a gyermekemet. Éppen ellenkezóleg. Reggelenként sok édesanyában születik meg az elhatározás: Ma végre egy nyugodt napunk lesz. Nem lesz semmi kiabálás, veszekedés, mérgelődés. A jó szándék ellenére azonban a nem kívánt háború ismét kitör. S egyszer csak megint azt vesszük észre, hogy olyasmiket mondunk a gyermekünknek, amiket magunk sem gondolunk komolyan, olyan hangnemben, amelyet mi magunk sem szeretünk. Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke bizakodó, boldog lenne. Senki sem törekszik szándékosan arra, hogy gyermeke félénk, bizalmatlan, hebehurgya vagy kiállhatatlan legyen. Mégis a fejlődés során sok gyereknél alakulnak ki ilyen és ehhez hasonló nemkívánatos tulajdonságok, sokukban nem bontakozik ki a bizalom, a biztonság érzete, nem válik természetessé saját és mások személyiségének tiszteletben tartása. Azt szeretnénk, ha gyermekeink udvariasak lennének - ők azonban szemtelenek. Azt szeretnénk, ha csinosak, rendesek lennének - ők mégis folyton piszkosak, rendetlenek. Azt szeretnénk, ha magabiztosak lennének - és ők bizonytalanok. Azt szeretnénk, hogy boldogok legyenek, de nem boldogok.˝