Ádám Sándor: Taneszközök Magyarországon iskolai háttérrel

„Taneszközök! Mi is tartozik ezek fogalmához? A Pedagógiai Lexikon és az Oktatástechnikai Kislexikon szabatosan meghatározza, szakszerűen csoportosítja és tételesen fölsorolja ezeket az egymástól lényegesen eltérő feladatkörű eszközöket E fölsorolás megismétlésére tehát itt nincs szükség. De nincs szűkség erre azért sem, mert a jelen könyv a lexikonon túlmenően általánosságban taneszköznek tekint minden olyan tárgyat, mely az oktatás folyamatában fölhasználható vagy kapcsolatba hozható (pálca, kard stb.). Ezeket az eszközöket azonban nem a nevelésben betöltött szerepének, hanem a szakirodalmi forrásanyag mennyiségének megfelelő súllyal tárgyalja. Ebből az is sejthető, hogy a taneszköz fogalma az idők folyamán nem mindig volt azonos a mostanival: Ez az írás szándékosan nem foglalkozik súlyának megfelelően a tankönyv szerepével sem. Az – mint különlegesen fontos műfaj, mint a tudomány által föltárt tények és összefüggések leszűrt és legbizonyosabb eredményeinek didaktikus foglalata – másutt külön tárgyalást érdemel.
Külön is föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy e könyv a taneszközöket nem önmagukban, hanem környezetükben, iskolai, nevelői és történelmi háttérbe helyezve világítja meg, és adatokkal, forrásmunkákkal támasztja alá állításait. Amikor az olvasó majd megbírálja e könyv tartalmát, és belőle esetleg sok mindent hiányol, az majd nem azért lesz, mert írójának képzelete szegényes, hanem azért, mert megfelelő források hiányában nem akarta rontani az összegyűjtött adatok tényszerűségének hitelességét.”

Ragasztott kötése meglazult.