Varró Margit: Tanulmányok, előadások, visszaemlékezések

"A tanár igazi művészete: feleslegessé tenni önmagát" - vallja Varró Margit, a 20. századi magyar zenepedagógia egyik kitűnő képviselője, Tóth Árpád és Kovács Sándor elméletének követője, a Fodor-zeneiskola zongoratanára, Bartók, Dohnányi kortársa. "Szemléletem módjához oktatómunkámon keresztül jutottam el; hiszen tanításom céljaként sohasem csak a hangszerjáték elsajátítását tekintettem, hanem mindig az volt az igyekezetem, hogy a zene egészének megértésére, s teljes élvezetére vezessen. Évtizedeken át olyan módszerrel tanítottam, amely alkalmat ad a gyermeknek arra, hogy képzeletet, értelmet, leleményességet vigyen bele a maga zenei tevékenységébe. Ez alatt az idő alatt módomban állott növendékeimet s tanítványaim növendékeit figyelve közvetlen közelségből észlelnem, miként hatott reájuk a tanítás, mi módon reagáltak rá maguktól. Ezek talán feljogosítanak arra, hogy a gyermekek százainak tanítása során szerzett tapasztalatokat a gyermeki élményvilágra általánosítva vigyem át. Erre annál nyugodtabban merek vállalkozni, mert nemcsak a zenét tanuló gyermekre figyeltem, hanem a hallgató gyermekre is; kezdve dedós korától addig, míg fel nem nőtt."

Érvénytelen bélyegzővel.