Maxim Gorkij: Az ifjúságról

V. M. Molotov elvtárs beszéde a Vörös-téren, 1936 június 20-án
Elvtársak! Ma, amikor Alexej Maximovics Gorkijtól elbúcsúzunk, mindnyájan - barátai, olvasói és tisztelői - úgy érezzük, mintha életünkből egy fénysugár tűnne el örökre a multba. Velünk együtt érzik ezt most emberek millióik. Gorkij mélyen lelkünkben él és közel áll hozzánk, korának embereihez, akiknek oly sokat adott zseniális, művészi írásaival, a dolgozók iránt érzett határtalan szeretetével, a szabad emberért vívott harcával és egész példamutató életével.
Míg Gorkij olyan nagy író lett, amilyennek mi megismertük, kora gyermekségétől hosszú éveken át makacs, küzdelmes harcot folytatott, hogy kiszakadhasson szomorú, nyomasztó szegénységéből. Többször visszalökték az élet mélyére, ahol oly sok született tehetség és rendkívüli képességekkel megáldott ember elkallódott már. sokat dolgozott a mindennapi kenyere megszerzésért nagy- és kiskapitalistáknak. Volt szobafestő, pék, írnok, mezőgazdasági és rakodómunkás.
Sem országunkban, de még a külföldi nagy írók közül sem ismerte senki olyan közelről a kapitalizmus járma alatt élő nép - ahogy akkor nevezték: a "söpredék" - életét. Közülük senki sem tapasztalt a saját bőrén annyi kegyetlenséget és aljasságot a kizsákmányoló urak részéről, mint Gorkij.

borítója nagyon elszakadt