Mr. Kádár

Kádárt 1950 júniusában – érdemei elismerése mellett – fontosabb pártmunkára hivatkozva, felmentették belügyminiszteri funkciója alól. A következő év áprilisában Kádár gépkocsija elől az utat egy ávós autó állta el, azt mondták neki, hogy államellenes összeesküvésnek jöttek a nyomára, saját biztonsága érdekében üljön át az ő kocsijukba. Az Államvédelmi Osztály emberei egyenest Budapestre vitték – a fogházba…
Kádár jóindulatú, melankolikus, egyszerű ember, ért a nép nyelvén, a népért mindent megtesz, ami tőle telik ... Évente legalább kétszer nekivág a tizenkilenc vármegye egyikének, hogy ott magát kissé megmutogassa. Módfelett szégyenlős, de igyekszik otthonosan viselkedni, megáll egy pikoló sörre, megnézi a tehénistállót, a kocsmában meghallgat egynéhány vaskos viccet ... Dühbe gurul, ha út-közben a feleségével együtt lefényképezik. „Mit szól a magyar paraszt”, így érvel, „ha megtudja, hogy Kádár az állam költségén az asszonyt is magával viszi...”
Politikája fokozataiban a kezdeti szigorról és kegyetlenkedésekről, ami nem különbözött Rákosi felmelegített proletárdiktatúrájától, átváltott a humánusabb kurzusra: óvatos, de azért koncepciózus reformjaival fellazította a kommunizmus dogmatikai és gazdasági merevségeit, s megalapozta sajátvédjegyű rendszerét ... Kádár János elmegy odáig, ameddig lehet, amivel a magyar nép úgy látszik egyetért és az oroszok is tudomásul veszik, hogy odáig el kell mennie...