Nicholas Halasz, Robert Halasz: Tiszta szívű gyilkosok

"Hát a nagyszerű Caseriónak, Carnot elnök gyilkosának nincsenek utódai? A királyok gyilkosai - halottak? Nem, hiszen él még az emberi lelkiismeret! Eljön az igazság napja.... s akkor elvesztitek hatalmatokat, elsöpri a vihar kincseitekkel együtt, akár egy füstfelhő rongyait..." Az anarchisták - hangulatuktól függően - poétikus szavakkal is képesek voltak kifejezni érzelmeiket. A fenti sorok szerzője egyébként valóban költő. Laurent de Tailhade, aki szerfölött lelkesedett a dinamitért, bár fél szemét éppen egy bombamerénylet alkalmával veszítette el. A színesen megírt munkából megismerjük Proudhon, Bakunyin, Kropotkin és a kevésbé híres anarchista teoretikusok elméleteit. Ezekre a teóriákra támaszkodva követték el az akcióikat a "tett propagandistái", az egymás nyomában járó, egymás halálát megbosszuló "tiszta szívű gyilkosok" akik közül Ravachol aligha volt tiszta szívű, hiszen beismert rablógyilkosságot is. Vaillant-t ugyan a polgári társadalom áldozatának tekinthetjük, Henry azonban már keserű fanatikus, Carnot elnök gyilkosa, az olasz Caserio pedig primitív gyerekember. A szerzők megismertetnek az anarcho-szindikalizimus keletkezésével, majd hanyatlásával, röviden érintik a századforduló francia munkásmozgalmának kérdését, majd bemutatják miként züllöttek bűnözőkké az anarchistáknak is aligha nevezhető "tragikus banditák."