Korán Imre: Világmodellek. A Római Klub jelentésétől az ENSZ kezdeményezéséig

Ha fényt akarunk deríteni arra, hogy az elsősorban a Római Klub indítatására kidolgozott világmodellek és "globális tanulmányok" hogyan viszonyulnak a polgári ideológia fő vonulatához, illetve milyen helyet foglalnak el a burzsoá gondolkodás evolúciójában, akkor vissza kell nyúlnunk a technicizmushoz mint az 50-es évek közepétől a 60-as évek végéig uralkodó áramlathoz. Ez az áramlat a tőkés gazdaság mindaddig példátlan gazdasági konjunktúrájához kapcsolódott és a növekedést, a műszaki haladást abszolutizálta, sőt fetisizálta. A technokrata szemléleti mód az "ipari társadalmak" elméleteinek különböző változataiban fejeződött ki és arra a rendíthetetlennek tűnő hitre alapult, hogy a korlátlannak felfogott gazdasági növekedés feloldja a tőkés társadalom osztályellentéteit, hogy az egyéni fogyasztáson nyugvó általános jólét kiküszöböli a forradalmasodás, illetve a radikalizálódás veszélyeit és hogy az ipari fejlődés általános érvényű feltartóztathatatlan logikája a két világrendszer olyan jellegű közeledését, konvergenciáját kényszeríti ki, amely végeredményben a szocializmusnak a modern kapitalizmusban való feloldódásával egyértelmű.