Nagy Endre: A Geödhyek

„Nagy-gődi Geődhy Dániel mikor délben hazanézett az egyetemről, két levelet talált a hónapos szoba asztalánál. Az egyik levél borítékján tenyérnyi piros pecsét díszlett a Geődhyek címerével. Szólott pedig ez a levél a következőképpen: – Édes jó fiam! Örömmel olvastam ki legutóbbi leveledből, hogy szorgalmasan készülsz a szigorlatodra. Csak tanulj édes fiam, különb ember lesz belőled, mint az apád. Csak sohse tiltakozzál, tudom ám én, hogy igazam van. Lump voltam, könnyelmű ember voltam világéletemben. Ha engem be nem dobott volna a mindentudó Isten a Geődhyek közé, ma nem kellene leckeórákat adni az utolsó Geődhynek. Hej, ha nekem előbb megjött volna a jobbik eszem! Ha én most ülhetnék belé a régi dominiumba!”

A gerinc egyik éle végigrepedt.