Kosár
A kapitány leányának furcsa, kalandos önéletrajza apja vitorláshajóján, kora gyermekségétől serdült hajadon-koráig.
"- Az a leány nem vízipatkány, asszonyom! Hanem igazi virágszál, akinek üvegháza a trópikus égbolt és a vihar pirongatja, hogyha rossz. És mindent tud, amit mi, hajóslegények tudunk... persze, csak ami jó, mert egyikünktől se hallott mást soha. - Az öreg John Henry beszélt így, egyik matrózunk, engem védelmezve az amerikai konzul felesége előtt, valamelyik ausztráliai kikötőben. A konzul felesége ugyanis azt kérdezte tőle, amint az öreg a kiterhelésre ügyelt a parton, hogy miféle "vízipatkány" lehet a kapitány leánya, aki durva emberek közt éli a hajósok durva életét ennek a schoonernek a födélzetén?...
Amire John Henry, átérezve, hogy meg kell védenie a kapitány leányának méltóságát s egyúttal a hajósnép lovagiasságát is, összeszedve a tenger poézisének minden virágát, emberül megfelelt.
- De mégis szörnyű lehet ennek a leánynak, hogy a hajón nő fel, csupa férfiak közt - okoskodott a hölgy, akit nem győzött meg John Henry védőbeszédje.
Engem ugyan nem ismert, de hallotta, hogyan társalognak a hajósok a vízparton és bizonykodott, hogy én se lehetek más, mint durva, közönséges és alacsony lelkű - sőt egyenesen szörnyeteg - hiszen az erkölcsnemesítő, szelíd női hatást nélkülözve nevelkedem."
