˝Valaki egyszer ezt mondta: a szavaknak csupán tömegük van, súlyt attól kapnak, milyen érzelmi-akarati „erőtér” veszi őket körül. Erre az erőtérre viszont abból következtethetünk, milyen a beszélő hanglejtése, milyenek a mozdulatai, milyen az arckifejezése, milyen a tartása - vagyis azokból az üzenetekből, amiket együtt nem verbális kommunikációnak nevezünk. Nem túlzás hát azt állítanunk, hogy döntően ez határozza meg, milyen mértékben fogadják el, amit mondunk, mennyire tartanak minket hitelesnek, őszintének.
Nem bízhatjuk hát a véletlenre, értjük-e ezt a „nyelvet”, és mi magunk mennyire „folyékonyan beszéljük”. A nem verbális kommunikációban legalább olyan fontos jártasságot szereznünk, mint abban, hogy a világos, szabatos beszéd szabályai szerint rakjuk egymás mellé a szavakat.
A Testbeszéd-kalauz egyike a témában írt azon kevés könyvnek, melyek széleskörű kísérletekre és gyakorlati tapasztalatokra épülnek. Nem véletlen, hogy eddig már több nyelven jelent meg, és már klasszikus műnek számít a témában. Rendszerbe foglalva, az élet valós közegébe helyezve tárgyalja a nem verbális jeleket, ezek üzenetét és kapcsolataikat. A könyvből megtanulhatjuk, hogyan ragadjuk magunkhoz az irányítást a viták és tárgyalások során; hogyan ismerjük fel, igazat mond-e a másik vagy sem; milyen jelek mutatják, hogy barátságosan közelít hozzánk; miből ismerhetjük fel a megtévesztés céljával küldött, hamisított jeleket, és mi ezek igazi üzenete; és még sok hasznos dolgot, ami segíthet kapcsolataink eredményes építésében.˝