Szentmártoni Mihály: A fiatalok világa

A legszívesebben bocsánatkéréssel kezdeném ezt a könyvet…
Mindenekelőtt talán elnézést kérnék a fiataloktól. amiért „felnőtt fejjel” írok róluk, avatkozom bele a világukba. De alighanem sok mindenki mástól is bocsánatot kellene kérnem. Ma ugyanis egyre gyakrabban halljuk a vádat: felnőttek írnak fiatalokról, egészségesek a betegekről, férfiak a nőkről, fiatalok az öregségről, papok a házasságról…
Mégis, mi bátorít fel arra, hogy könyvet írjak a fiatalokról? Négy meggyőződés:
Először: ez nemcsak fiataloknak szánt könyv, hanem felnőtteknek is: felelősek vagyunk egymásért.
Másodszor: ismert lélektani igazság, hogy bizonyos belső folyamatokat nem lehet tárgyilagosan megfigyelni, amíg az ember bennük él. talán a fiatalokról is több tárgyilagossággal lehet írni, amikor már az ember kicsit túl van a „bolondos éveken”.
Harmadszor: ez a könyv nem pillanat műve; egyes gondolatok, elemzések és megfigyelések már korábban megszülettek, amikor még a szerző is közelebb állt a fiatal nemzedékhez.
Negyedszer: a fiatalok nem szeretik, ha azt mondják nekik, ők a „jövő nemzedéke”. Ők nem egy valótlan, nemlétező jövőben, ill. jövőért akarnak élni, hanem ma. Szeretnék tudni, hogy már ma, fiatalként is értéket képviselnek…