A Mitscherlich házaspár könyve 1967-ben Németországban a náci múlttal való szembenézés első nagy hullámát vezette be. Felszabadító erővel hatott azokra a német fiatalokra, akiknek elegük volt az akkori német társadalom morális eltompultságából és az anyagi létbe való belefeledkezésből.
Mitscherilichék szociálpszichológiai elemzése szemléletesen mutatja ba, hogyan függ össze mindez a "szeretet német módjával". Az elnyomáson alapuló nevelés által infantilizált és az első világháború elvesztése miatt traumatizált németek gyermeki csodavárással fordultak a minden bajukra megoldást kínáló gigantikus apafigura, Hitler felé. Őt vakon követve elhallgattatták lelkiismeretük szavát és minden felgyűlt agressziójukat a vezér által bűnpakként megjelölt csoportokra - a zsidókra, cigányokra, a rendszer ellenségeire - zúdították.
A német lakosság többsége a súlyos vereség hatására sem szembesült a kollektív bűnnel, hanem elhárító mechanizmusok - tagadás, elfojtás, kivetítée, meg-nem-történtté tevés - bevetésével próbált emelt fővel fellépni egy virágzó gazdaságú új Németország polgáraként.