Kosár
Ahogy Virginia Satirtól olvastam "A család együttélésének művészete" c. mindenkinek ajánlható könyvében, magam is azt láttam, hogy a kommunikáció, hogy hogyan beszélünk egymással, nagyban függ attól, hogy milyen a saját önértékelő képességünk, mennyire nőttünk fel az önállóság szintjére, és mennyire vagyunk elégedettek a saját személyiségünkkel, mennyire fogadjuk el saját hibáinkat változtathatóként.
Ha ajánlattal akarnám kezdeni azt mondanám, az önneveléssel párosult önértékelésre tegyük a hangsúlyt.
A kisgyermekben rögzül az önértékelés. Ha szülei észreveszik a jót egymásban és benne is, és azt hangsúlyozzák, a gyermek felnőtten is jó lesz. Akiben, és akinek a környezetében folyton hibát keresnek arra fog rászolgálni, ha pedig reális értékelést és bizalmat kap, felnőtten is felismeri a hibáit, és próbál változtatni rajta.
