Incze Zsuzsa: Csellengők

Vajon ​miért lesz valaki „csellengő”? Míg nem olvastam Incze Zsuzsa könyvét, valahogy úgy gondoltam, nincs olyan helyzet, esemény ami miatt gyerekfejjel úgy érezhetjük, jobb ha elhagyjuk családunkat, otthonunkat. A könyv azonban rádöbbentett, hogy ez nem csak rajtunk múlik. Lehetnek olyan körülmények, amikor igenis ez tűnik a legjobb megoldásnak. Mindent magunk mögött hagyunk, elmegyünk, mindegy hova, merre, csak messze a szülői háztól.
Szerencsére engem gyermekkoromban megkímélt a sors alkoholista szülőktől, erőszakos felnőttektől, a gyerekeket üzletszerűen kihasználóktól, így most megdöbbentő és szomorú volt olvasnom, hogy hányan vannak kiszolgáltatva meg nem engedhető helyzeteknek. Két lehetőség van: vagy beletörődnek sorsukba, vagy az ismeretlent, a szökést választják. Ez a könyv megmutatta, hogy a háttérben milyen komoly okok húzódhatnak meg. Minden fejezet tanulságos, és szerencsére sok esetben jó véget ér, de sajnos van olyan is, ahol már visszafordíthatatlan a történet. Ezekből a történetekből le kell vonnunk a tanulságot, hogy oda kell figyelnünk egymásra, szeretnünk kell szüleinket, társunkat, gyermekeinket, hogy soha ne kelljen úgy érezniük, az életük jobb lesz nélkülünk, mint velünk.